Napjaink autóit első tárcsafékkel szerelik fel, de több gépjárműtípusnál hátul is ezt a féktípust alkalmazzák a dobfék helyett, mert sokkal hatékonyabb és tartósabb, és kevesebb karbantartást igényel. Mivel minden egyes fékezéskor erőteljes igénybevételnek van kitéve, ezért kiemelkedően magas műszaki követelménynek kell megfelelnie.
Ha mélyebb barázdákat, repedéseket, esetleg rozsdafoltokat, vagy égési sérüléseket látunk rajta, úgy mielőbb cseréltessük ki. Ne feledje, hogy minden féktárcsacserénél a fékbetéteket is ki kell cserélni. Féket csak párban lehet javítani! Jó tudni, hogy amint a motor leáll, megszűnik a fékrásegítés, így a vezetőnek jóval nagyobb erőt kell kifejtenie a fékpedálra a biztonságos megállás érdekében.
Minden autótípusnál meghatározzák a gyártók a minimális féktárcsavastagságot, fékdob átmérőt. Egy első tárcsafék optimális futásteljesítménye általában 40-60 ezer km, a hátsó féktárcsáé típustól függően 50-80 ezer km. Egy átlagos féktárcsa kopása max. 2mm, de egyes típusoknál 3 mm is lehet. Nem ritka a 2-3 esetleg 4 mm-rel túlszabályozott tárcsa sem. A túlszabályozott, vagy méret alatti tárcsa rossz hőelvezetést biztosít, a féktárcsa elreped, deformálódik, a fékbetét megéghet, így a fékhatás erőteljesen legyengül, legrosszabb esetben teljesen megszűnik.